كلمات Ezüst esõ

Sötéten néz le rám az ég, A múltak árnya itt kísért, És hull, csak hull reám Ezüst esõ Lombjuk vesztett rózsafák, Földöntúli pusztaság, S csak hull, csak hull reám Ezüst esõ. Messzi földrõl jöttem én, Átölelt a tiszta fény; De elborult az ég, és a csillagok tüzét Elnyelte a köd és a szürkeség, Minden oly sötét. Elhagyott, kihalt e táj, Lángvirágok füstje száll, S csak hull, és hull reám Ezüst esõ. Sötéten néz le rám az ég, A múltak árnya itt kísért, És hull, csak hull reám Ezüst esõ