Memento Vivere lyrics

Kinek van annyi bátorsága Hogy a bálványban a szörnyet meglássa Újrakezdeni, megint élni Mindent kalapáccsal teremteni Magam akartam, hogy észre vegyem A szemek mögött rejlő ürességet A tekintetekből jöttem rá Hogy itt egyedül maradtam örökre Nincs olyan, aki elakarna veszni Aki a kalapácsot újra felemelné Erővel lesújtani mindarra Ami a félelem forrását táplálja A villám jöttét hirdetnétek De elpusztulni nem mernétek Táncolni próbáltok a kötélen De fösvénységtek üvölt az égbe Végigtekintek a ködös pusztán De már csak dermedt emlék az egykori táj Sötétség borítja be a valóságot Ahol minden csak árnyéka önmagának Elkorhadt már mindaz mi látható Beborított mindent a hajnali hó Fehér lepelben hűen őrzi A láthatatlan világ emlék képeit Az örök lét után vágyódva Az életet végleg feláldozva A hófedte tájban betakarva Az érinthetetlen elcsitulva Mindent széthordott a fagyos szél Elveszett már a megszokott kép Az élet a halállal átitatva A kezdet a véggel lezárva Fertőzött minden gondolat Az elmúlás jelenvalóságával Minden csak véges és múló álom A felébredés az illúziót Végleg a valóságba zárja Kitudna még olyat gondolni Amiben a vég meg nem látszódik Üresen és végtelenül Az életet választani emlékül Az életet választani emlékül Életben maradni végtelenül