Letra de Túladagolt Idõ

meggyújtok még egy szálat izzik lassan, a hó még várhat húznak a vonók a csigolyákon a feszesre hangolt idegeken a lehetségesnél még gyorsabban míg haszontalanra nem öregedem neki hiába a bordaterpesz nem sajnálja a gyantát rólam ha évekbe telik is, belegörbít hogy csak amit szabad, azt álmodjam meggyújtom az utolsó szálat a falon át izzik, a hó még várhat aztán úgyis rámveti magát ha lejár a korhatár, tovább nem vár messzire rúgja a kottamankót úgysem érdemel mást teker még rajta, hátha megpattan hangolna feljebb, hogyha tudna játszana rajtam valami szelídet jégcsap-ujja újra meg újra