Paroles de Colombus

Árnyékban jársz, vízbõl szõtt világ oly baljósan tekint rád Megfordulnál, de parancsba adták: vedd el, más nép javát Ártatlan vér, mint egy gyerek, nem érted, miért Kíváncsi hõsbõl bátor gyilkos lettél... Hát gyilkolj magadért! Hány ezer év kell még, amit önmagunk zúzunk szét? Mondd, mennyit bír a föld? Már nincs sok idõ! Eljõ értünk a végsõ tél, és megtörve válunk szét Hol van már a remény? Én tudom: bennetek él! Azt gondolnád, primitív világ, minek betörted kapuját Nem találnál õsibb kultúrát, tisztább, igaz hazát Ártatlan vér, felnõtt nép, de nem értik, miért Kíváncsi hõsbõl bátor gyilkos lettél... Hát gyilkolj magadért! Hány ezer év kell még, amit önmagunk zúzunk szét? Mondd, mennyit bír a föld? Már nincs sok idõ! Eljõ értünk a végsõ tél, és megtörve válunk szét Hol van már a remény? Én tudom: bennünk él! Hány ezer év kell még, amit önmagunk zúzunk szét? Mondd, mennyit bír a föld? Már nincs sok idõ! Eljõ értünk a végsõ tél, és megtörve válunk szét Hol van már a remény? Én tudom: bennetek él!