Tavaszi mohikán के बोल

Égi jelnek földi mása. A Nappal vagyok egy, Sólymok, farkasok unokája, Ember-állat, furcsa elegy, Napfivér, széltestvér, tavaszi mohikán, Szenvedély-útvesztõ nyílik lábam nyomán. És a hangok, a hangok, szavak és csendek Üldöznek örökkön és körém térdepelnek. És neked akarok énekelni, Én így vagyok szabad Az ölelés is áttüzesedhet Vigyázz: gazdája mostantól Te vagy! Átvirrasztott évezredek, És hatalmas csönd után Én mindig eljövök, hogy újra láss, Én, a titkos örömök kincstárnoka, Én, a tavaszi mohikán, Én mindig eljövök, hogy újra láss. Szemed íriszén magunkat látom, Fénylõ tükör a döbbenet. Sok életet meguntam már, De most örülök neki, hogy itt lehetek. Túl a bûnön, a megbánáson, Hitem tüzéhez ülök közel, Mellém fekszel és azt se bánom, Hogy úgy alszol el, ahogy megszoktad már Másvalakivel...