Testo di Egyszeri Ernő

Aznaposan a nagyszobában egy őszi délelőtt Ernőnek beugrik valami, ahogy ott ül a kép előtt. A falon majdnem életnagyságú fénykép, rajta erdő, hegy és ég, hősünk mostan belelép. Fejét forgatva előremászik és nem sokára hitetlenkedve néz vissza az Egyszeri szobára. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy világ, ahol lehet hogy túl sokat játszottunk ki kicsodát. Egy régen elmúlt délután fényében fürdöm én, tegnapok oly furcsa hangjait hozza felém (a szél).