Testo di BOLERó

A nappal már véget ér, csendesen fúj az esti szél, az asszony szívében kigyúl a szenvedély. Az égen kék színü vágy, a felhök, mint száz selymes ágy, az asszony szemében a fény furcsa lágy. A Nap, mint egy vérvörös száj, az Éj sötét csókjára vár. Az asszony testében a vér éget már. Az Éj, mint a mámor, leszáll, elolvad kinn a láthatár, az asszony rekedt sóhaja sürü már. Egyszerre minden megáll, leomlik két büszke vár, az asszony gyönge sikolya körbejár. Az éjszaka már véget ér, elcsitult, nem fúj a szél, az asszony némán hever, az álma mély.