Testo di 1614

Megölelt újra az éjszaka Véresõ itatta az elfeledett sírokat Hol régi fájdalmak pihentek, S meghalt minden fény. Elhantolt testemben újra zuhog a vér, Bánattal teli minden mozdulat. Most újra hívom az éjt Hogy borítsa rám fátylát. A patakba merítem testem, Hogy lemossam a kereszt minden mocskát. Nézem az eget, s látom a sötét múltat Máglyán égõ testem, és vér folyik a fákból. Hozzám szólnak a fák, és átölel a mélység Az õsi romok felett egy új, fagyos hold kél Rég kimúlt gyötrelmek, most újra zokog a fény Vihar felhõk körbe vesznek, szívem fölött új sötétség kél. Sötétségbe fullad a fény, romba dõl a kereszt uralma, Egy pillanatba tömörül több évszázad átka.