原文歌詞
HU翻訳はまだありません。原文を表示しています。
Én láttam, mikor elfáradt az utolsó angyal,
És sebektől vérezve térdre hullt.
Odafönt már nem vigyáznak ránk,
Elfordul tőlünk a mennyország.
Én láttam, mikor elfáradt az utolsó anygyal,
És törött szárnyakkal a mélybe hull.
Még hallom hangod ahogy halkan mesél,
De álmainket szétszórta a fény.
Refrén:
Mért fáj ismerni a múltat?
Mért fáj kutatni az újat,
Megöl az idő, nem koppan az eső
Mért fáj mégis minden, ha meghaltál értem?
Én láttam, mikor elfáradt az utolsó angyal,
És sebektől vérezve a földre hullt,
Sírjánál állok és csend vesz körül,
Egy ember volt, aki már nem repül.
Mért fáj ismerni a múltat? (ismerni mindent, még kérlek)
Mért fáj kutatni az újat, (hogy mikor hívlak téged)
Megöl az idő, nem koppan az eső
Mért fáj mégis minden, ha meghaltál értem?
Mért fáj ismerni a múltat? (ismerni mindent, még kérlek)
Mért fáj kutatni az újat, (hogy mikor hívlak téged)
Megöl az idő, nem koppan az eső
Mért fáj mégis minden, ha meghaltál értem?
