原文歌詞
HU翻訳はまだありません。原文を表示しています。
Aznaposan a nagyszobában egy őszi délelőtt Ernőnek beugrik valami,
ahogy ott ül a kép előtt. A falon majdnem életnagyságú fénykép, rajta
erdő, hegy és ég, hősünk mostan belelép. Fejét forgatva előremászik és
nem sokára hitetlenkedve néz vissza az Egyszeri szobára. Egyszer volt,
hol nem volt, volt egyszer egy világ, ahol lehet hogy túl sokat
játszottunk ki kicsodát. Egy régen elmúlt délután fényében fürdöm én,
tegnapok oly furcsa hangjait hozza felém (a szél).
