原文歌詞
HU翻訳はまだありません。原文を表示しています。
Holdsúly mozgat itt napról napra, hogy körbefolyhassam
majd törött bokád mindkét szélét.
Marj szét és hagyj el! Túl terebélyes lettél bennem
és az ollóm nem metsz már úgy mint a szél.
Hogy hajthatsz újabbnál újabb fénytől mentő termést?
Félig kettétörten folyj!
Valami elveszett és érzem, mégis magunktól fél
ez a kis belémdőlt lány, keréktört' tájjal határolva tőlem el.
Mondd, hogy hol fáj! Csak most érthető lény!
Eltört jóság néz és ugyanúgy -jellemzően rám- fél.
Hízó.
