原文歌詞
HU翻訳はまだありません。原文を表示しています。
Odaát még szellemként éltem
A magány sötét szemeibe néztem
Testem nélkül álltam némán
Üres tekintettel nézett énrám
Sötét az óra, mit át fogunk élni
Az élet kitagad, és nem lesz semmi
Ami befogadna, mint egy önzõ vágyat
Színtelen vér önti el a szánkat
Attól nem lesz minden újra
Szép és jó, mint a múltban
Hogy azt mondjuk, megváltozunk
Az ember bûnös, elkárhozunk
Miért kell
Vérzõ szemmel
Ránézni arra
Ami fáj a...
...szívnek és a testnek
Az emberek újra egymásnak esnek
Könnyekkel teli, véres szemmel
Holnap nélkül maradt az ember
Miért?
Miért?
