原文歌詞
HU翻訳はまだありません。原文を表示しています。
Szikrázó naplemente a katlan fölött,
Hol a koncertre tízezren várnak.
Hátrébb a színfalaknál idõsebb úr
Fejet csóvál, és tölt még magának.
Tízezer szív együtt dobog,
Robban a hang és szilánkot szór.
Felfénylõ éjszakában tízezer szék
Úgy tûnik, összébb hajol.
A végén a tört varázslat egy mozdulat,
Le a színpadról újra a földre.
Újságok foltja fénylik, minden kihalt,
Ez az este elmúlt örökre.
A világon annyi ember él,
S én fáradtabb vagyok mindenkinél.
Nézem egy gyûrt fotónkat, a földön hever,
Aztán felkapja lágyan a szél.
