Táltosének 가사

Táltosének Tudó, büszke, ékes, szabad, Napot éri, ha felzeng szavad. Énekedben Tavasz sarjad, s Fénylátóként minden sarjad, Éli majd, várja, mi jõ, A hó alól nap virága nõ. Áldást oszt arca a fénynek, Dala örömnek és reménynek. Sötétbõl világra zendül, (Sírok nyílnak, íjhúr pendül.) Az elnyomottak igazsága, Eleink harca nem vész kárba: Csillagúton, lobogók között, Fényes Napunk arca elött, Eljõ ismét az égi sereg, Igazakat a tûzbe vezet! Könny a könnyel, vér a vérrel, Esõ széllel, jégveréssel. Kalász földdel, föld a röggel, Nap sötéttel, hold az éjjel. Folyó tóval, patak kúttal, Hegy a völggyel, vadon úttal. Vitéz félõt, holt az élõt: Hívja, várja, tartsa, áldja!