Az õzek futása 가사

Az õzek futása Kútvíz kékje, erdõk alja szemed színét elrabolta, hajad színét megtartotta. Ahogy az ujjaid közt fut a napfény, ahogy a testedben táncol a nyár, úgy a kertemben már sose látlak, de én lámpást és csipketeát hagyok ott, hogyha eljön a napja és a lélek is kabátban jár, majd a csillagok alá leülhetsz és a kezedben ezüstkanál jelképezi egymagában, hogy marad mind a világban saját tüze parazsában. Ahogy az ujjaid közt fut a napfény, ahogy a testedben táncol a nyár, úgy a kertemben már sose látlak, de én lámpást és csipketeát hagyok ott, hogyha eljön a napja és a lélek is kabátban jár, majd a csillagok alá lefekszel, piros falevelek álma leszáll: Visszatérnek még az õzek, futnak át a halálon, visszatérnek még az õzek, át az alvó világon.