Mikor Utoljára Láttalak 가사

Rossz téli reggel a villamoson, Úton egyik helyről a másik felé Arra gondolok, hogy ahova megyek, Oda minek megyek én, Mellettem egy fejben egy fejhallgatóból Az élet ritmusa tuccog, Arra nézek, kicsit messzebb ismerős arcot látok, (és a következőnél három utas leszáll) Sok év eltelt, de álmaimban Hányszor is láttam én Ugyanezt az arcot, de mégsem ugyanezt, Szeméből eltűnt a fény Mikor utoljára láttalak, csillogtál, Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém, Most csendben nézlek, és csak az fáj, Hogy mennyire nem fáj semmi Nem az idő az, ami átlépett rajtad, Észre sem vetted, hogy elveszett Egy haszontalan kis apróság, Ami nélkül élni nem lehet, nem lehet Mikor utoljára láttalak, csillogtál, Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém, Most csendben nézlek, és csak az fáj, Hogy mennyire nem fáj semmi Mikor utoljára láttalak, csillogtál, Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém, Most lopva nézlek, és látom, Hogy nincsen mit sajnálnom (és a következőnél minden utas leszáll) Mikor utoljára láttalak, csillogtál, Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém, Most lopva nézlek, és látom, Hogy nincsen mit sajnálnom