Hízó 가사

Csak nézd el, majd ha mostantól mindig belekeverem az ént. Igen, a féltő gond áradt bent szét, ahogy a váltóláz folyama folyt itt rég. Anno minden éppenhogy másként állt, s most más szögben furakodik ide fény. Márts még kint a szárazon, tűzvész lenne ha parlagon hagynál, hogy elférj. Itt nincs hová térdelj. Csak bújj szépen alám. Vagy a széllel idehordás, vagy a szembeszapuló kicsi mirha-szerű jóság tehet arról, hogy a fény nem kap már szerepet szemeim elfüggönyözött vér- és színpadán. Vagy a fényed vált élessé, vagy a köszönet hálává, de hogyan is lenne szabad a választás mikor én is mindig mindenbe belekeverem az ént? És a beletört gyermekáldás soha-szerűen tántorított a falakon állók tériszonyától el.