Árnyék 가사

Egy elveszített kép, sok feltörõ emlék Sírig vonszolt álmok, tova tûnõ szenvedély Végig elkísér a múltam, újra él Álom szõtte vágyak veled az igaz édenért Lehetek árnyék, ki mögém bújva fél De rejteném, megfejteném a kusza álmot, mi véget ért Akár egy árnyék, a jövõben hullok szét És hideg álmos hajnalokon tüze perzsel, az élet itt kísért Sok nem mesélt mesék, sok le nem festett kép Elfelejtett vádak, folyton megszegett szent igék Elcseréltem rég a létem lényegét Megtaláltam párat belõlem az életért Lehetek árnyék, kit mögém ûz a fény De rejteném, megfejteném a kusza álmot mi véget ért Akár egy árnyék, a jövõben hullok szét Keresem hideg hajnalokon reményre ítélt holnapom Lehetek árnyék, ki mögém bújva fél De rejteném, megfejteném a kusza álmot, mi véget ért Akár egy árnyék, a jövõben hullok szét Keresem hideg hajnalokon reményre ítélt holnapom "Kutasd a valót, mint a létté formált anyag értelmét, Hagyj nyomot, mit öröklött ösztönbõl õrzöl emlékként. Rejtsd magadba árnyékod, mint egyetlen fényfüggõ titkod. Légy Te is árnyék... egy árnyék... egy árnyék." Lehetek árnyék, ki mögém bújva fél De rejteném, megfejteném a kusza álmot, mi véget ért Akár egy árnyék, a jövõben hullok szét Keresem hideg hajnalokon reményre ítélt holnapom Egy árnyék, akár egy árnyék Lehetek árnyék, árnyék, árnyék, árnyék...