Köd Utánam 가사

Szárnyal a rengeteg, hajában a hold ül, fénye az ablakom, takarómon rezdül a csillagos égbolt, éji kerék jár körbe a ház fölött, százezer év már elmúlt és alszom és álmodom egyre, zakatol a vaskocsi fel a palahegyre. Át a mezõkön, túl a kaszálón futnak a felhõk, száll a kabátom a szélben, ó a szélben. Andezit dolgozik, zúg a sötétben, zümmög a széntelep, hunyorog a testben. Alszom és alszom és álmodom egyre, futnak a felhõk fenn dideregve. Futnak a felhõk, szállok a szélben át az idõkön, mint a mesében, alszom és alszom és álmodom egyre, szalma zizeg, pörög, hull a szememre a holdból, ó a holdból.