Moebius 가사

Egy pillanatra épp felriaszt a csend A perc, ha megtalál, éberebb leszek És a többi mind egyfelé mutat Érteném talán az egyszerűbb utat Mérhetetlenül tűnik el, ha már Észre sem veszem, elszalasztanám Egyformán Másféle Egyetlen Másképpen „Ahaṃ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṃ pravartate Iti matvā bhajante māṃ budhā bhāvasamanvitāḥ Maccittā madgataprāṇā bodhayantaḥ parasparam Kathayantaś ca māṃ nityaṃ tuṣyanti ca ramanti ca" Ha már körülfutom, belül tudom Vár talán, hiszen már tudom Hogyan rohan, megint tovább jár Ölel, körülzár Ez az egy perc az ok Amiért itt vagyok „Teṣāṃ satatayuktānāṃ bhajatāṃ prītipūrvakam Dadāmi buddhiyogaṃ taṃ yena mām upayānti te Teṣām evānukampārtham aham ajñānajaṃ tamaḥ Nāśayāmy ātmabhāvastho jñānadīpena bhāsvatā" Talán néha másnak is tűnik Egyszerűbb, mint hogy érthetném Csak egyetlen oldal van Rajta csak egyetlenegy él Lehet, hogy értelmetlen arra Gondolni, másképp hogy látszott Ahogy minden azon jár most Furcsa, körbeforduló táncot