Letra de Julianus Útja

Az én uram, jó béla király Így szólt hozzám fényes palotában: Messze tekintek, el napkelte iránt, Tudnom kell, hogy állunk népünk dolgában! Hallottam hírét régi magyaroknak, Kunok hírét hozták vitézségüknek, őSeink földjén ott helyben maradóknak Vélük vége lehetne az szükségüknek Eredj, hát, hű, fiam, jó julianus, Készülődj, s útra kélj, néhánymagaddal, Találd meg országuk, hol, s mivel határos És az magyar királyság szóljon szavaddal! Hosszú, és nehéz út, kínokkal telve, Pusztítá társakat, kard, idő, láz. Éjjel ls nappal, sivatag porát nyelve, A délibábot kergető négy barát Hősi, vitéz, harcos népek Földjük tágas, bő rónaság, Mint madár, szabadként élnek, S nem feledék az ősök dalát Folyók vizén, tisztásokon, Kelő napnak áldozának, Egy vérükből, testvér, rokon, És tudták, ránk találnak.