Текст песни A Pokolból

Tûzfényû égbolt küldötte voltam születés és halál hajnalán Istennek mása az elbukott árnya egy sötétben fénylõ szivárvány Tûzmadár szárnyak ösztöni vágyak repítettek õsi szférákon át Mártírok vére bûnösök kéje bennem vált álomfolyammá De a nyugvó nap fénye agóniám képe szívemben már hamvadó parázs Így lettem a bárány elhagyott ábránd alvó kígyók urává…