Оригинальный текст
HUПеревод пока недоступен. Показан оригинальный текст.
A nyári szerelem szétrothad
Üres mélységben ér véget
Az ember egyszerű pillanatai
Számára a legfontosabbak
A napos szerelmek elpusztulnak
Álmomban látott végük előtt
ŐSzi áradatok mossák el őket
Halovány darabok maradtak bennem
Fájsz nekem, csekély, földi semmiség
Voltam boldog és tudatlan, most kín a tudás
Koponyámmal beleragadva az átkokba
Hagyj, menj messze, majd nyomodba eredek
Komor eső felett szállok
A bánat-felhők nem folynak belém
Sűrű feketeség ég a jövőmért
Mely több, mint amiben fetrengtem
