Lá, Lá, Lá, Lábujjhegyen کے بول

Lá, lá, lá lábujjhegyen lopódzom hozzád csendesen. Csak a kertajtó csikordul kissé vészesen... Rá, rá, rá, rád gondolok; a szívem gyorsabban dobog! Rémít minden zaj: kavics vagy gally, aj, jaj jaj! Hol van már az ablakod?! Csókot így hogy adhatok?! Bár nem tudnám, hogy is tudnám, hogy fiú vagy lány vagyok! O, ó miért bújkál a hold? Mi ez??? Csak egy kis fácska volt! De látni véltem Be, Be, Be, Belfegort! Lá, lá, lá lábujjhegyen lopódzom hozzád kedvesem, Hisz te kértél rá, hogy titkos randevúnk legyen! M-m-megsúghatom, amit vártam oly nagyon, Azt hiszem, az másmilyen izgalom! Hol van már az ablakod?! Csókot így hogy adhatok?! Bár nem tudnám, hogy is tudnám, hogy fiú vagy lány vagyok! O, ó miért bújkál a hold? Mi ez??? Csak egy kis fácska volt! De látni véltem Be, Be, Be, Belfegort! Lá, lá, lá lábujjhegyen lopódzom hozzád kedvesem, Hisz te kértél rá, hogy titkos randevúnk legyen, Sz-szé- szép kedvesem! De nincs veszve még semmi sem! Végre hát, jöjj ki hát lábujjhegyen...lábujjhegyen...lábujjhegyen...lábujjhegyen...lábujjhegyen...