Ahogyan Múlik az Álom کے بول

Megérint a hosszú út után Mintha csak egy álom Lenne e zord valóság. Ágyhoz kötve több sebbõl vérzem Hang nélkül tûröm, tûröm e sivár létet. A sötétség magával ránt Oda ahol senki nem vár ránk A falon túl nem látod már, Ahogy múlik az álom. A kéz mi felemelt hozzá Hagyd, hogy lesújtson reád, És újra meglátod Ahogy múlik az álom. Mondd, ki tudhatja hol kezdõdött? Ki tudhatja mikor lesz vége Folytatódik egy másik térben Vagy a porhüvellyel együtt Meghal az árva lélek? Tépd le szárnyaim Vájd belém karmaid Talán túl az idõ homályán Újra az út eleje vár. Tépd le szárnyaim Vájd belém karmaid Talán túl az idõ homályán Egy újabb illúzió vár…