Téli Ének کے بول

Jönnék, hogyha várnának, ha keserû- kínos vártának Keserû- kínos rabja nem lennék... Maradnék, hogyha hagynának, és tüze lépteim szárnyának Ellent nem állhatna az ég... Ha eljõ az éj, leszállok csendben, ajkam fagyba-, hóba dermedten súgja: Eljött újra a dermesztõ sötét. Õsi a kéj, de így van rendben, túl soká, s magam szenvedtem, s ismét lesz, Ki csendben lehunyja két szemét... Téli ének, árnyékok égnek Fáklyák az égnek, hamu mind már. Árnyékok égnek, holt- hideg fények Ha eljõ az út vége, hol talál? Jégvirágon járok én... Sûrû ködben, télben, erdõ rejtekén... De napsütésben újra élnék, lázban tart, s a Tavasz dala is felzeng majd!