A Hűtlen کے بول

Ment a hûtlen nehéz fejjel Visszamenne, de õ már nem kell. Érzi, hálátlan lett sorsa. Keserû könnye arcát mossa. Arra gondol, õt ki szerette. Ha szerette, el mért engedte. Vissza nem jön többé soha. Bárcsak békén hagyták volna. Minden hajnal övé marad. Látja szállni a madarakat. Hosszú, hosszú ideje vár. Nem számolja a napokat már. Amíg él, el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívébõl. Amíg él, el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívébõl. Megállt egyszer, visszanézett Nézte, nézte a messzeséget. Sárga lámpák jelzik útját. Otthon hagyta minden múltját. Ment a hûtlen nehéz fejjel. Tudja jól, hogy õ már nem kell. Ég veletek! Mást nem mondott. Szeme túlragyogott minden csillagot Minden hajnal övé marad. Látja szállni a madarakat. Hosszú, hosszú ideje vár. Nem számolja a napokat már. Amíg él, el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívébõl. Amíg él, el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívébõl. Minden hajnal övé marad. Látja szállni a madarakat. Hosszú, hosszú ideje vár. Nem számolja a napokat már. Amíg él, el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívébõl. Amíg él, el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívébõl.