Munkaselet کے بول

Hatvannégy évesen maga elé mered Bal fülével hallgat, a jobb sajnos süket Megpróbal elképzelni, és halkan motyog: "A nevem Kovacs Istvan, és vak vagyok." Voltam szegény paraszt, voltam szegény munkas Gyakran voltam éhes, de csak mentem tovabb Sztalinvarosban mar majdnem sikerült De aztan a szerencse valahogy elkerült Munkasélet - Így kétezer felé Munkasélet - Nem igy képzeltem én Munkasélet - Mar nem is lazadok Hisz csak egy elfelejtett, vak munkas vagyok Nem lat mar semmit, kiszolgaltatott Asszonya nélkül lehet mar rég halott A multkoraban sajnos rosszul léphetett A combja eltört, szegény, mit szenvedhetett Gyanakvó arca ma nem lat borotvat Nadragja kék szinû, és barna a kabat Õt nem zavarja, az asszonya figyel Inget valt rajta, mindenre Õ ügyel Munkasélet - Így kétezer felé Munkasélet - Nem igy képzeltem én Munkasélet - Mar nem is lazadok Hisz csak egy elfelejtett, vak munkas vagyok Mutatja reszketve, hogy van kitüntetés Van oklevél is, és ez itt a végzés Az all benne kõkeményen, hogy nem elég beteg Nem jar a kor-kedvezmény, meg is dögölhetek Munkasélet - Így kétezer felé Munkasélet - Nem igy képzeltem én Munkasélet - Mar nem is lazadok Hisz csak egy elfelejtett, vak munkas vagyok Munkasélet - Így kétezer felé Munkasélet - Nem igy képzeltem én Munkasélet - Mar nem is lazadok Hisz csak egy elfelejtett, vak... Munkasélet - Így kétezer felé Munkasélet - Nem igy képzeltem én Munkasélet - Mar nem is lazadok Hisz csak egy elfelejtett, szegény, szegény Senkinek nem kell, keserüen szomoru Elfelejtett, vak munkas vagyok