MADáRIJESZTö کے بول

Úgy volt, hogy elöször elzavartam öket, védtem én a madarak hadától a földet. Elrepült végül a legutolsó madár, a város jött, a vetemény helyén iroda áll. Semmirekellö madárijesztö, tartok töle, hogy az vagyok, lehetöségeim ezen a helyen, úgy veszem észre, hogy nem nagyok. Süvölt a szél, ez valamire inspirál, jó, hogy emlékszem még, hogy hogyan is csinálta a sok madár. Meglengetem hát szárnyaim szalmatollazatát, madár vagyok, és repülök egyenesen odaát. Semmirekellö madárijesztö, szállok az égen a madarak után. Kalap a fejem és bot a derekam, kabát a szárnyam, szél a paripám. Semmirekellö madárijesztö, igazi madárrá alakulok át, elvegyülök majd a többi madár közt, s eltitkolom a múlt sarát. Semmirekellö madárijesztö, igazi madárrá alakulok át, elvegyülök a többi madár közt, s eltitkolom a múlt sarát. Madár barátaim madárijesztöröl mesélnek rémtörténetet, én övelük együtt rémüldözöm és sopánkodok, hogy ez hogy lehet.