Zsákmányállat کے بول

Úgyse hiszi senki el magának Hogy amit lát az tényleg van Hanem várja, hogy a valódi látványt Jelzõ kürtszó felharsan Szól a kürt, ellibben a függöny Amit most látsz az tényleg van Kár, hogy mikor körbenéznél A szélben a mécsesed ellobban És támad akkor olyan sötét Amiben az élõk kezét Többet nem találod És ami elér azt ütöd-vágod Zsákmányállat máját mosod Egy névtelen patakban Körülötted olajfoltok Mézeskalács szívalakban És úgy nézed az arcod benne Mint régen a céllövöldében Az a lány akinek lõttél egyet Finom utalásféleképpen Biztos helyrõl, régrõl tudom hogy a Föld egy tányér és hogy azon Az emberek és a kövek Lesznek a mannához a köret