Ezer Sebből Vérzem کے بول

Félelemmel telve a jövõ, amelybe nézek Elhagyott a hitem most, hogy erõt ad az élet A sötét körül ölel, és lehúz, mint az örvény Érzem, már zuhanok a mélybe, visz magával lefelé Refrén: Sivár, hosszú az út, a végtelen mocsarán át Fekete rózsák nyílnak, s ontják a halál illatát Nem érzek már fájdalmat sem, testem kõvé dermedt A lelkem csillagporként ragyogja be, az éteri eget Fejem fölött látom a hollók raját, keringenek S felbõszült vadként törnek rám, hogy elvigyenek Refrén: Sivár, hosszú az út, a végtelen mocsarán át Fekete rózsák nyílnak, s ontják a halál illatát Az éj leple alatt, ezer sebbõl vérzem Fekete rózsák nyílnak, s ontják a halál illatát