Fájdalmak viharában کے بول

Fájdalmak viharában Elég volt! Elég volt! Összevarrt füllel a hangokat Kiégetett szemmel a képeket Önmagam nélkül nincsen akarat Szétfeszíti a vérzõ sebeket Egy kínokkal teli önzõ vágy Pokoli tûzzel égetett fel Nincs itt semmi, ami engem vár Szívem megtelt gyûlölettel Hátam mögül, egy múltbeli jelen Feltámadt a szemem elõtt Arcom elé hajtom a kezem Világom újra romba dõlt Nem kell e világ összes szépe Annyit ér, mint az árulás Nem kell e világ összes képe Nem ér többet mint a barátság Hatalmas érzés, mi mindent eltakar Könnyes szemmel, mégis elfelejt Gyilkos kérdéssel a lelkembe mar A fájdalom trónjára felemel