Jégvirág کے بول

Hófödte táj... Egy holló fagyott szárnnyal száll Tarkopasz fák... Rémálma valósággá vált Amerre néz, csakis pusztaságot lát Élelem nélkül várja a biztos halált Hóvihar sûrûjében keresi a célját Ily szörnyû telet eddig soha nem élt még át Csillogó jégvirág... Egy fagyott ablakpárkány, Mint egy délibáb Reményfoltként száll Kémény, melybõl füst tör fel, kioltva a jeges kínt Õ lassan követi a rozsdás sínt... Hófödte tér... A körúton csak porhót fúj a szél Szoborként néz... Elfogadni még mindig nehéz Az emberek alszanak még Bár kinyithatná a varázsszelencét Csak egy kívánság, mit kér Hozzon élelmet a szél Csillogó jégvirág... Egy fagyott ablakpárkány, Mint egy délibáb Reményfoltként száll Kémény, melybõl füst tör fel, kioltva a jeges kínt Õ lassan követi a rozsdás sínt... Vörösen izzón, a távolból Mint ragyogó tulipán Feléledt tán a remény? Íme egy kicsi lány 'Mondd, miért, ó miért állsz itt Nagy, fekete madár? Ha itt maradsz éhesen Elragad a halál De én majd megmentelek', szólt S szaladt a kis leány Majd vöröslõ, szép ruhájában Magokat hoz talán... És száll, csak száll a téren át, Hiába a hó és jég Nem feledi sohasem azt Ki megmentette életét Csillogó jégvirág... Egy fagyott ablakpárkány, Mint egy délibáb Reményfoltként száll Kémény, melybõl füst tör fel, kioltva a jeges kínt Most újra kinyithatja szárnyait...