Vágyódás کے بول

Az ég ködösen néz le rám... és valahogy most szótlan Minden semmilyen körülöttem... nincs válasz A fák is sejtelmesen susognak bele az éjszakába... a lelkembe Fáj a gondolat... fáj, hogy érzek Miért is van a születés!? Miért is van egyáltalán valami!? Egyedül vagyok a gondolataim káoszába... az õrületben Hiába hívom õt kire már évek óta vágyok, s talán most még jobban mint valaha... hiába Pedig tudja, hogy várom tudja, hogy szeretném... az érintését Kínoz... mint minden körülöttem a szférában Aludni szeretnék... úgy mint azok kik sosem vannak ébren... De álmatlan vagyok.. .gyenge ahhoz, hogy elaludjak Így csak fuldoklok könnyeim tengerében... A magányom karjában Ez a sorsom... Ezért kellett felsírnom egyszer régen De többé, ha egyáltalán van ilyen nem fogok... mert voltam, vagyok, és a jövõ idõ meghalt