Éhlélek کے بول

Savanyú szürkeségeddel mosd tisztára a lelked Ölj meg benne mindent, mi bántott egykoron téged Menekülj hát fuss és fuss, a vörös köd már rég vár Gyújts egy új tûzet, és melegedj a bûn lángjánál Édes könnycsepp Bele a sárba Potyog lassan Csordogálva De te akkor sem veszed észre Pedig tested már oly nagyon ég Hangod elhal, kiálts bármíly hangosan Bárki, kire ránézel, elfordítja fejét Kínos gondolat Hogy mindenki rádmutat Mint te mutatsz másokra Mint arctalan bábúkra Vonásaid szépen csendben, lassan eltûnnek Amint mohón nyelsz le mindent, mit a felhõk mögül küldenek Egy hatalmas asztal terítve bárány és emberhússal De amíg jól nem laktál ez téged igazából nem is zavar Titkos könnycsepp A tányérodba Potyog lassan Csordogálva Édes vércsepp Bele a sárba Potyog lassan Az ingoványba