Eleven Tűz کے بول

Lángok húznak a mélybe Sosem volt csendességbe Éltető méreg, eleven tűz rohan át Ereimben feloldódva Perzselő láthatár Táncoló tűzvermek, vetett árnyak Határtalansága a téli sárba úszik át Felhasítják elkérgesült lényem Mámoros álmok viharai Füstillatú hideg messzeségben Az elfagyott, eleven-halott némaságban Örök szunnyadás fészke vár Langymeleg halál ízét ontja Ajkaim véres átkán A mélybe vonz egy sötét láng Időtlenségbe hajló idő Szertefoszló órák a távolság ölén Az örök zuhanás síkjain A fájdalom elázott földjein Mélyebbre, s mélyebbre visznek Míg fekszem a végtelen ürességben Lángok nyaldossák kihűlt testem