Végső kiáltás 가사

Fullasztó forróság Füstfelhők árnyékát Megszoktuk, nem tűnik fel Kit érdekel! Tarkón lőtt torz földünk Vérében megfürdünk Morzsáit éljük most fel Hogy a tűzben égjen el Végignézhetném de én ORDÍTOK! Végső kiáltás, Ütött az óra, Állj meg egy szóra, várj! Hasztalan az imádság, Ha nem lesz holnap, Hiába szóltam, mind1 már, Pedig megfordíthatnánk Csak rajtunk áll Ide kevés lesz most egy sóhajtás! Úgy félek, késő már! Nézünk majd mind árván Hálátlan kisgyermekként Ha az élet véget ér Ezen a földön, ami felnevelt Féltőn óvott, átölelt Alig maradt sértetlen rész Ereiből dől a vér Végignézhetném, ahogy végleg lemegy a nap Egy pillanat alatt Csendben Végignéztheném, de azt biztos nem hagyom Én inkább ORDÍTOK! Végső kiáltás, Ütött az óra, Állj meg egy szóra, várj! Hasztalan az imádság, Ha nem lesz holnap, Hiába szóltam, mind1 már, Pedig megfordíthatnánk Csak rajtunk áll Ide kevés lesz most egy sóhajtás! Ha a sötétség markába zár Vakon felfaljuk egymást Kövesd a fényt, hogy tisztán láss Ha együtt, egyszerre lépnénk Egy irányban, egy célért, A múltnak hátat fordítva Készakarva Egy másik út mentén, Biztos volna remény! Végső kiáltás, Ütött az óra, Állj meg egy szóra, várj! Hasztalan az imádság, Ha nem lesz holnap, Hiába szóltam, mind1 már, Végső kiáltás, Ütött az óra, Állj meg egy szóra, várj! Hasztalan az imádság, Ha nem lesz holnap, Hiába szóltam, mind1 már, Pedig megfordíthatnánk Csak rajtunk áll Ide kevés lesz most egy sóhajtás!